Hetven évvel ezelőtt, 1956 októberében békés tüntetéssel kezdődött, majd fegyveres felkeléssel folytatódott a szabadságharc a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. 1990 májusa óta a forradalom október 23-ai kezdőnapja Magyarország nemzeti ünnepe. Diósdon a Jókai téri 1956-os emlékműnél október 22-én ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeztek ’56 mártírjaira.
A műegyetemisták 1956. október 22-ei nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, majd másnapra, október 23-ára tüntetést szerveztek, hogy megerősítsék akaratukat, és egyúttal kifejezzék szolidaritásukat a lengyel munkástüntetések mellett. A békésnek induló tüntetés azonban szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott.
Forradalmárok
Dizseri András a megemlékezésen azt mondta: „Az 1956-os forradalomban részt vevő emberek többsége nem forradalmárnak készült, mégis egy nemes, tiszta forradalomnak a részeseivé vagy hőseivé váltak.” A polgármester arról is beszélt, hogy forradalmárnak lenni nem csak fegyverrel lehet, hanem olyan példamutató cselekedetekkel is, amelyekből nem volt hiány 1956 októberében sem. Hozzátette azt is: mi is válhatunk forradalmárrá.
„Jó szóval, odafordulással, azzal, hogy nem fordítjuk el a fejünket, ha nem csak a szűkebb, hanem a tágabb közösségünk segítéséről, szolgálatáról van szó. Ha nem sodródunk a közhangulattal, és a sokszor durva közbeszédre nem hasonlóan durva szavakkal válaszolunk. Ha teszünk a közért, ha segítjük egymást, ha építjük a kultúrát, ha közösen állítunk jó példát a fiatalok elé, közösen gyűjtjük a szemetet, vagy éppen ültetünk fát”
– emelte ki városunk vezetője.
Bibó István öröksége
Az ünnepi beszédet ifj. Bibó István magyar művészettörténész, tanár és gimnáziumigazgató, az 1956-os államminiszter, Bibó István fia tartotta. Felidézte édesapja gondolatait, valamint azt a meggyőződését is, hogy a Szovjetuniónak nem lett volna érdeke a kommunista eszme lejáratása és ezáltal saját hiteltelenségébe való belebukása. Hozzátette: ma már tudjuk, hogy 33 év kellett a bukáshoz, de megtörtént.
Záró gondolatként felelevenítette édesapjának emlékiratát arról, hogy mi a feladata a nyugati világnak, a szocializmus éveinek, a harmadik út erőinek és a magyar népnek.
„Az a dolga, hogy akár annak az árán is, hogy életét hosszabb vagy rövidebb időre merőben vegetatív szintre szállítja le, továbbra is utasítson vissza minden együttműködést azzal, ami hazugság és erőszak”
– idézte ifj. Bibó István. Hozzátette: „Az nem feladata, hogy új felkelést kezdjen, és új visszatorkolást provokáljon ki, de feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának a zászlaját, amely az emberiség szabadabb jövőjének a zászlaja is.”
Értékek
Az Eötvös József Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulóinak ünnepi műsora után Pogrányi Károly lelkipásztor arra emlékeztetett, hogy „1956 szépsége és fájdalma sokrétű, utóbbi pedig évtizedes mintákat örökített tovább, hisz már a század elején megindult a kivándorlás az új világba, Amerikába. Trianon után ez a folyamat csak tovább erősödött, ott ’56 pedig a kényszerű folytatása lett ennek.”
„Mint víz a szitából, úgy folyt ki országunkból az érték, értékes és tehetséges emberek formájában évtizedeken keresztül”
– hangsúlyozta a református lelkész. Kitért arra is, hogy az tud értéket teremteni, aki maga is biztos önmagával kapcsolatban. Az tud visszamenni és nem elmenni, értéket meglátni ott is, ahol nehéz, aki mindennap hallja ezt a mennyei Atyjától. Az 1956-os események legfontosabb üzenetét városunk szempontjából abban látja, hogy ’56 egyik fájdalmát tompítsuk a mában, és az értéket ne pazaroljuk, hanem mentsük. Itt és most.
