Rejtett és nem is annyira rejtett értékeink

A Vadvirág túrát első alkalommal tartották meg október 24-én, szombaton. A túraközpontnak a Kék Géza Művelődési Ház és Könyvtár közösségi ház adott otthont, itt zajlott a nevezés, és itt értek célba a turisták. A kezdeti esős délelőtt szerencsére nem térítette el a túrázni vágyókat, így végül csaknem 200-an ismerhették meg Diósd szépségeit és értékeit.

Egy csepp emberség

Ezt a mostani élménybeszámolót egy kicsit távolabbi gondolatmenettel indítom, mivel rögtön egy emlékfoszlány jutott eszembe a túra utáni reggelen. A Kossuth Rádión a 2000-es évek elején pár éven keresztül sugároztak egy műsort „Egy csepp emberség” címmel, minden hétköznap reggel fél hét után három perccel. Ebben a pár percben ismert emberek, illetve gondolkodók osztották meg személyes életbölcsességeiket, és ez annyira magával ragadott gimnazista éveim végén, egyetemista éveim elején, hogy az ebből készült írásos köteteket kértem születésnapomra ajándékba. Hozzáteszem, később ez terelt erőteljesen a rádiós szakirány felé. A könyv évek óta pihen a könyvespolcomon, pedig egyetemi éveim alatt rengeteget lapoztam; kiváló gondolatok és emberek szerepelnek benne.

Ahogy említettem, a túra másnapján éppen ebből a könyvből villant be Jelenits István piarista szerzetes és tanár a rádiós műsorban elhangzott gondolata. Utólag visszatekintve hálás vagyok, hogy pont az ő személye és gondolatai jutottak eszembe, mivel az egyetemen – ahol esztétika szakon tanított – több órán is volt szerencsém tőle tanulnom. Már akkor is közel állt a szívemhez; azok közé a tanárok közé tartozott, akik csendben, a személyiségük által voltak képesek átadni a tudást.

„Fogaid ne mossa panaszszó”

A Kossuth Rádióban 2004 áprilisában szerepelt, és egy Radnóti Miklós-vers címét vitte magával: „Fogaid ne mossa panaszszó”. A magyarázata pedig egyértelműsíti a gondolatmenetet is: Jelenits atya rengeteget kirándult a diákjaival, és a nyári túráikon minden napnak volt egy jelmondata. Egyik nap rossz volt az idő, és ez a jelszó jutott eszébe arra a napra; majd annyira bevált, hogy más kirándulásokon is előkerült, majd saját életében is egyre többször, így egy idő után már nemcsak másoknak, hanem önmagának is mondogatta. Úgy vélte, veszélyes, ha valaki átengedi magát a panaszkodásnak, hiszen egy idő után semmiben sem találja meg a jót.

Ez a gondolat éppen azért jutott eszembe, hiszen szombaton, amikor elindultam a közösségi házba segíteni, esett az eső. Akkor még azon tanakodtunk, hogy vajon hányan fognak eljönni ilyen rossz időben. Amikor legurultunk a Tisza utcán 8:00-kor, már láttam, hogy öten-hatan sétálnak felfelé esőkabátban, túrazsákkal. Egy kicsit csodálkoztam is, hogy ilyen korán és ennyien haladnak már az útvonalon. Mire megérkeztem, már többen regisztráltak, és folyamatosan érkeztek az emberek. Nagyon jó érzés volt látni, hogy pár ember akarásának és tetteinek köszönhetően ilyen rövid idő alatt is létrejöhet egy ennyire remek esemény.

Vadvirág túra

A nap folyamán főleg hullámokban jöttek a túrázók, akik közül többen örömmel üdvözölték ismerőseiket. Egyből kiderült számomra, hogy ez egy összetartó közösség. A Vadvirág túra a Cartographia Kupa teljesítménytúra-sorozat idei kiírásába csatlakozott be (a 24 teljesítménytúra egyikeként), amelyek közül ha legalább 8-at igazoltan teljesít valaki, kupát kaphat. A szervezés a MiDió Egyesületnek és a Diósdi Földön Futóknak köszönhető, akik szívüket-lelküket – és nem utolsósorban az erejüket – beletették ebbe a napba azzal a 39 önkéntessel együtt, akik segítették a lebonyolítást.

A rövidebb, 5,5 kilométeres táv a katolikus templomtól indult, útvonala a 2025-ben átadott Diósdi Vadvirág Tanösvényre vezetett, és érintette városunk kultúrtörténeti, valamint természetvédelmi szempontból jelentős helyszíneit. A hosszabb, 11,5 kilométeres útvonal a törökbálinti Anna-hegyi kilátóig vezetett, majd innen tért vissza Diósdra.

A túrára 177 ember nevezett, családdal, baráttal, párral, testvérrel vagy éppen kutyával is érkeztek. Ebből 36 fő volt helyi lakos, a többiek az ország különböző pontjairól – pontosabban 38 településről – jöttek: Budapestről, Győrből, Szántódról, Tapolcáról, Alsóörsről, Debrecenből és még számos helyről. A legidősebb túrázó 85 éves, a legfiatalabb 5 hetes volt. A túrázókat meleg teával, kávéval, zsíros, valamint vajas kenyérrel várták a szervezők, ami olyan gyorsan fogyott, hogy alig győztük tölteni a tálcákat és kancsókat.

A túrázóktól érkező visszajelzések pedig várakozáson felüliek voltak. Hallottam jó néhány beszélgetésfoszlányt, és kivétel nélkül mindenki dicsérte az útvonalat, a szalagozást, és a látnivalókat; közülük is szinte mindenki megemlítette a tájház szépségét. Ugyanezek a visszajelzések érkeztek a segítőtársaktól is: micsoda értékek vannak ebben a kis városban!

Helyi értékek

Eszembe juttatta ez Pogrányi Károly lelkipásztor október 23-ai megemlékezésen elmondott beszédét is, aki felhívta a figyelmet arra, milyen értékeket őrzünk ezen a településen. Milyen jó érzés volt neki is néhány hete, egyik vasárnap cserkészpalántákat látni a római katolikus templomkertben a mise után. Vagy milyen jó volt bekukucskálnia csak egy-két pillanatra az iskolába egy edzésre, ahol fegyelmezetten, mégis mosolygós fiatalok, gyermekek három fiatal edző kezei alatt kézilabdáztak. Megemlítette, milyen érték a zeneiskola, a nyáresti lovagjáték, a közösségi gyógytorna, a szüret – de még sokáig lehetne sorolni azt a sok-sok értéket, ami itt van körülöttünk.

Ez az az érték, amit sokszor nem akarunk és nem tudunk észrevenni, mert túlságosan felülünk a mai világ és a közösségi média által generált hangulatra ahelyett, hogy megnéznénk, mi az a rengeteg jó, ami körülvesz minket, akár itt, Diósdon is. Talán kicsit többször kellene alkalmaznunk az életünkben a már említett gondolatot: „Fogaid ne mossa panaszszó”.

 

1 / 16

Fotók: MiDió

Megosztás Facebook E-mail

Iratkozz fel a Diósdhéjban hírlevélre!

Helyi hírek, események, interjúk – dióhéjban, ahogy Diósd szereti. Minden friss lapszámot elküldünk neked PDF-ben, közvetlenül az e-mail-fiókodba.

RSS