A MiDió Mesés Sétát hetedik éve rendezik meg a Tó utcából indulva. Minden évben más útvonalon, de izgalmas és új történetekkel várja a résztvevőket. Az igazi közösségi összefogás által idén is egy kiemelkedően jó programot sikerült varázsolni szeptember első vasárnapjára.
Közösségi erő
Amikor elhatároztam, hogy az idei MiDió Mesés Sétáról írok cikket, rádöbbentem, hogy a 2020-as indulása óta még nem vettem részt ezen az eseményen. És milyen kár, hogy eddig nem tettem! Persze nem szándékosan, mindig láttam, hogy meghirdették, még nyomon is követtem a hozzá kapcsolódó híreket is, sőt többször fogadkoztam, hogy majd idén nem hagyjuk ki a családdal, mert annyira jó kezdeményezésnek tartottam.
Lokálpatriótaként pedig, bárhol is éltem, mindig tudtam azonosulni az adott település szellemiségével, hittem abban, hogy egy közösség az ilyen ötletek által születik – annak ellenére, hogy a telekommunikációs forradalom, az okostelefonok világa nem éppen a közösségépítés színtere. Ezért is mélyen tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik ezekbe az ötletekbe energiát, tudást, valamint önzetlen szeretetet fektetnek. Hiszen valamilyen szinten ez is annak számít, az otthonunk szeretetének.
Hagyományteremtés
Sokan elfelejtjük, hogy ez a város nem csak a lakóhelyünk; hogy valóban az otthonunk legyen, kell hozzá a közösség ereje is. A főszervezőt, Szendéné Kiss Nórit 2020-ban, amikor a sétát megálmodta még nem ismertem, abban az évben költöztünk ugyanis Diósdra, de idővel mindig keresztezték egymást az útjaink. A MiDió Mesés Sétát hetedik éve szervezik meg, és a korábbi fotókat elnézve, az egyes sétákról készült beszámolókat olvasva kiderül: a helytörténeti séta természetes módon, mélyről jövően építkezik évről évre, és lesz egyre népszerűbb. A szervező elmondta: az első sétánál úgy gondolták, páran jönnek csak el, de a szándék már akkor is a hagyományteremtés volt.
„Ismerős és új arcok érkeznek, amikor pedig elindulunk így együtt, és hátrafordulok, hogy milyen sokan eljöttek idén is, az nagyon megható. A végállomáson pedig mindig hatalmas öröm látni, ahogy felszabadultan beszélgetnek egymással azok is, akik lehet, hogy csak most, a sétán találkoztak először” – tette hozzá.
A MiDió Mesés Séta ma már elképzelhetetlen lenne még egy fontos szereplő, Péter Szilvia nélkül. A turisztikai szakember 2021-ben csatlakozott a séták szervező csapatához, és a lebonyolításban is fontos szerepet játszik. Az útvonalakat Nórival közösen találják ki, egymást kiegészítve, ötletelve. Az idei séta a maga 3,5 kilométerével a leghosszabbra sikerült az eddigiek közül. Péter Szilvi portálunknak azt mondta, hogy „olyan részekre is eljutottunk, amelyek kevésbé megszokottak a diósdi séták során: kétszer is át kellett kelnünk a forgalmas Szabadság úton, és az M0 feletti hídon is áthaladtunk”. Hangsúlyozta azt is, hogy „a hangulat azonban most is nagyon jó volt, éppen az adhatta a különlegességét, hogy egy kicsit messzebbre merészkedtünk, és olyan részeit fedeztük fel Diósdnak, amelyeket a résztvevők közül sokan még nem ismertek”.
Mindig a család az első!
Az idei útvonalon számtalan különleges megálló volt, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk, és mégsem gondolnánk, milyen történetek bújnak meg a háttérben. Az egyik Török Ágnes ötvös-aranyműves mester háza. Ágnesnek diósdi sétái alkalmával tetszett meg az épület és szeretett bele, végül 2009-ben itt nyitotta meg ezüstékszer- és ajándéküzletét, melynek az „Egy kis nosztalgia” nevet adta. A név mindent elárult arról a hangulatról, amit az üzlet képvisel.
A másik számomra meghatározó állomás a Szent Család-szobor volt. A Diótörő- és Viharvédő utca kereszteződésében megbújó szobor adta az idei séta mottóját is: „Mindig a család az első!” Szendéné Kiss Nóri elmesélte, hogy a tervezés elején eszébe jutott egy régi történet. 2010-ben újságíróképzésen vett részt, ahol Pólya Zoltán fotóriporter volt az egyik előadó. Ő mondta a résztvevőknek, mikor az előadása alatt megszólalt a mobilja, hogy ne haragudjanak, de sosem kapcsolja ki a telefont, mert a család az első. Nóriban ez a mondat élesen megmaradt, főként azért, mert még tartott a tanfolyam, amikor megtudták, hogy az a telefoncsörgés az utolsók egyike volt, amit a fotóművész életében még felvehetett. Amikor eszébe jutott ez a történet, úgy érezte, megvan az idei séta témája, és a család mint érték köré szervezték az egész programot, az állomások tematikáját. Nóri elmondása szerint Péter Szilvi nagyon alapos kutatómunkát végzett, hogy diósdi családok érdekes történeteiről – présházról, ékszerboltról, cukrászdáról, moziról – meséljen a sétán.
Szilvi minden alkalommal örömmel és kíváncsisággal készül a MiDió Mesés Sétára. Lapunknak elmondta: ahogy elkezdett ráhangolódni az idei útvonalra egyre inkább a családok története került a középpontba. Azt szerette volna, hogy ne egyszerűen különálló családtörténeteket meséljenek el, hanem ezekből álljon össze Diósd története is. Igyekezett minden, Diósd fejlődéséhez kapcsolódó korszakból egy-egy családot kiemelni, és azon keresztül megmutatni, hogy mit adnak tovább a családok a következő generációknak. A séta elképesztően jó közösségteremtő erő: beszélgetünk, történeteket osztunk meg egymással, együtt fedezzük fel a települést, és közben olyan emberek is közelebb kerülnek egymáshoz, akik talán korábban nem is ismerték egymást – zárta gondolatát a séta vezetője.
Összefogás nélkül nem működik
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ezek az ötletek nem jöhetnének létre felajánlások és közösségi összefogás nélkül. Éppen ezért kiemelkedő, hogy a séta és a hozzá tartozó programok már a kezdetek óta nem kerülnek pénzbe a résztvevőknek, nincsenek árusok, ahol emelt áron lehet vásárolni gyakorlatilag bármit.
„Manapság bárhová megy az ember, minden a pénzről, a vásárlásról szól. Kisgyerekes szülőként ez nagyon zavaró is lehet, nem tudsz úgy részt venni egy programon, hogy a gyerekek ne akarjanak kapni valamit. Mi úgy érezzük, jó egy kicsit megfeledkezni erről, és arra figyelni, olyat tudjunk adni és kapni, ami igazán fontos” – magyarázta ennek okát Nóri, a szervező.
Az eseményt egyébként kezdetek óta támogatja a Diósdi Kiskifli tulajdonosa, akiknek mennyei sajtos pogácsájuk nélkül már elképzelhetetlen lenne a séta. Csakúgy, mint ZsuzsiSüti mesés MiDió tortája nélkül sem, amit idén hetedszer készített el Diósd hagyományait idéző hozzávalókból. Természetesen fontos megemlíteni Keményné Pap Szilvit és Kemény Kornélt, akik minden évben játszóházzal várják a gyerekeket.
Összefonódások
Ahogy végigsétáltunk a különböző állomásokon, feltűnt, hogy legjobban a gyerekek élvezik a titkos utakat, illetve városunk rejtett helyeinek megtalálását. Barta Andrea már harmadik éve jön el a sétára kisfiával Ákossal a jó hangulat és a társaság miatt is. „Mindegyik séta más, változatos, nagyon érdekesek a történetek, mindig hallok valami újat” – mondta a diósdi édesanya. Hozzátette: az idei séta abból a szempontból is különleges volt, hogy az egyik állomás – az Osváth cukrászda – épületét az apósa tervezte, így ezáltal összekapcsolódott ez a történet is a sétával.
A végállomáson, a Kápolnakerteben pedig fantasztikus hangulat várta a kicsiket és nagyokat egyaránt, köszönhetően a Berka Együttesnek, mely moldvai csángó térzenével színesítette a programot. A gyerekek boldogan álltak be táncolni, de volt zsíros kenyér, pogácsa, szörp, torta, rengeteg játék és persze remek hangulat. Ennél pedig nem is kell több, mert az egész séta így volt kerek. És mi lesz jövőre? Állítólag ötlet már van – mi pedig alig várjuk, hogy elteljen ez az egy év!
