1946-ban vette kezdetét a magyarországi németek vagy más néven a svábok kitelepítése. Diósdon 79 évvel ezelőtt, 1947. augusztus 24-én délután gyűjtötték össze a listán szereplő helyieket, mintegy 49-50 családot, hogy aztán másnap Budafok-Tétény vasútállomásról, tétényi és budafoki sorstársaikkal együtt marhavagonokban Németország keleti tartományaiba szállítsák őket.
A Kápolnakertben délután öt órakor rendezett megemlékezés kezdetén megkondult a templom harangja az elűzöttek tiszteletére, majd a Himnusz és a magyarországi németek nemzetiségi himnusza, a „Lied der Ungarndeutschen” eléneklése után Strádl János, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat alelnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Mihalek Tamás, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke emlékezett a tragikus eseményre. Beszéde elején hangsúlyozta: „Azért gyűltünk ma itt össze, hogy fejet hajtsunk múltunk egyik legfájdalmasabb, legmélyebb sebeket ejtő fejezete előtt. Az idő múlik, az évtizedek egyre messzebb sodornak minket a huszadik század borzalmaitól, de vannak olyan történelmi bűnök, amelyeket a felejtés homálya soha nem boríthat be. Ilyen a kollektív bűnösség igazságtalan elve alapján végrehajtott elűzetés, a magyarországi németek, köztük a diósdi svábok kitelepítése.”
A német nemzetiségi önkormányzat elnöke emlékeztette a résztvevőket: marhavagonokba zsúfolt, hetekig tartó, bizonytalan és embertelen utazás után egy idegen országban kellett új életet kezdeniük. Ott, ahol kezdetben gyanakvással fogadták őket, miközben az ő szívük és lelkük mindvégig itt maradt, Magyarországon, Diósdon. Mert a svábság tragédiája éppen ebben rejlett: itt németnek bélyegezték és elüldözték őket, odaát pedig magyarnak tekintették őket. Két hazájuk volt, mégis otthontalanokká váltak a világban.
„Ma, amikor koszorúinkat elhelyezzük, és amikor a diósdi templom falán álló emléktáblára tekintünk, ígéretet teszünk. Ígéretet arra, hogy nem felejtünk. Diósd jelene és jövője elképzelhetetlen a sváb gyökerek nélkül. Az elűzöttek hiánya ma is az identitásunk része, a történetük pedig figyelmeztetés mindannyiunk számára: az emberi méltóságot, az otthon szentségét és az együttélés békéjét soha, semmilyen politikai érdek nem tiporhatja sárba”
– hangsúlyozta.
A beszédet követően egy pár perces bejátszás hangzott el a „Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk” című, 2021-ben bemutatott dokumentumfilmből, melyben azon sváb emberek nevét sorolták fel, akikre méltán lehet büszke Magyarország.
Az ezt követően koszorúzás következett. A templom falán lévő emléktáblánál Diósd Város Önkormányzata nevében Dizseri András polgármester és Diriczi Zoltán képviselő, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Mihalek Tamás elnök és dr. Szűcs Anna Éva képviselő, a Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület részéről Tátrai Antalné alelnök és Versits Gabriella, a Diósdi Eötvös József Német Nemzetiségi Általános Iskola és AMI nevében Kunáné Farkas Márta és Horváth Szilvia főigazgató-helyettesek helyezték el az emlékezés virágait.
A tavalyi rendezvényhez hasonlóan az idei évben is az érdi Rozmaring Nemzetiségi Kórus adott nagy sikerű koncertet a Szent Gellért-templomban.
